gyors update. az "értékellek mint embert" blog legfrisseb bejegyzése a "szabályosan égett a pofám" címet viseli (a bejegyzést nem olvastam, majd....). Ami bizonyos emlékeket ébresztett bennem.
Ez ugyan nem egyetemen történt, hanem középiskolában, de gyorsan megírom.
Történt, hogy az egyik tanárnak meglehetősen nagy szakálla volt. Valószínű nem ezért, de kicsit furcsa figura volt ő is. Egyszer mentünk órájára (mindig ugyanabba a "szak"tanteremben tanított), szembe a folyosón jöttek mások az ő órájáról. Valakinek valami rosszul sikerülhetett, mert nagyon be volt rágva az illető szakállas tanárra, és tett is megjegyzést a szakállra, többek között kilátásba helyezte, hogy egyszer "leöntöm benzinnel és meggyújtom".
Pár hét múlva órán a fentebbi szakállas tanárunk épp mesélt valamit ami vele megesett, valami ciki dolog volt, és azt a kifejezést találtha használni, hogy "képzelhetitek, hogy égett az arcom".
Nem értette, hogy néhányunkból miért tört ki hangos nevetés (így jár az ember, ha vizuális típus).
Nem magyaráztuk el neki.
